Teszteltük az Emile Henry különleges kenyérsütő formáját!

Vajon miben tud többet az Emile Henry speciális kenyérsütő formája? Miben más mint egy egyszerű jénai vagy egy sütőforma? Mi már tudjuk, a válalszt. a kiváncsi a részletekre, olvassa el tesztünket!

Teszteltük az Emile Henry 'Bread Cloche' kenyérsütő edényt! Az eredmény fantasztikus!

 
Az Emile Henry méltán híres különleges “Bread cloche”-áról, vagyis erről a csodás formájú kenyérsütő edényről. Mi most egy rozskenyér sütését próbáltuk ki ebben a speciális edényben és nem tudjuk megcáfolni az évek alatt kialakul kultuszt: tényleg sokkal finomabb, a kenyér belseje szaftosabb és a héj vékony, ámde ropogós. És nem utolsó sorban a kupolának köszönhetően, ami bent tartja a párát, nem reped szét. De lássuk a részleteket! 
 
 
Rozskenyér - hozzávalók:
  • 450 g liszt - mi frissen őrölt Natur Projekt rozst használtunk, melynek feléből kiszitáltuk a korpát
  • 300 ml langyos víz
  • 2 dkg friss élesztő
  • 9 g só
  • 1 kk méz
 
A rozst Salzburgi Malmon leőröltük, közben az élesztőt langyos vízben egy kis mézzel megfuttattuk. Összedagasztottuk a tésztát, majd gombócot formáltunk belőle. Egy kicsit kiolajoztuk az Emile Henry kelesztő edényt, és 20 percen át kelesztettük a tésztát lefedve szobahőmérsékleten. Ennyi idő alatt a duplájára kelt. 
 
 
Ezután a tésztát alaposan átgyúrtuk, egy kerek kenyeret formáztunk belőle, majd a használati utasításnak megfelelően a második kelesztést már az edényben csináltuk.
 
 
Bár a tál bordázott, mi egy kicsi lisztet szórtunk alá, mert a rozs nagyon ragadós. A tál felső, kupolás része a kelesztés közben keletkező párát megtartja, így a kenyér rugalmasan tud növekedni, anélkül hogy szétrepedne. Így is történt: amikor 35 perc kelesztési idő után a fedőt levettük, egy szép, formás, közel duplájára kelt kenyér mosolygott ránk.
 
 
Ezek után egy kicsit leliszteztük a kenyeret, hogy rusztikus legyen (persze enélkül is ugyanilyen jó lett volna), majd kereszt formában megvágtuk. 
 
 
A tálat 245 fokos sütőbe tettük és 40 perc sütési időt állítottunk be. Izgalmas folyamat volt, mert nem láttunk bele az edénybe. 40 perc után, amikor levettük a fedőt, csodálatos látvány fogadott bennünket. Egy szép nagyra dagadt, formás, kellően megsült rusztikus cipó várt minket. Még 5 percig sütöttük a kenyeret, hogy kicsit barnább színű legyen a héj. De aki a világos színű kenyeret szereti, hagyja rajta a fedőt az utolsó 5 percben is. 
A sütési idő alatt az edény, mely amúgy szép burgundy vörös, sötét vörössé változott a hő  hatására. 
 
Az eredmény magáért beszél: gyönyörű, kupolás héjú kenyér, melynek belseje szaftos, héja ropogós és pont ideális vastagságú. A kenyér pedig egyáltalán nem ragadt rá a tálra! 
 
 
 
Miután a tál kihűlt, egy nedves ronggyal áttöröltük és már tiszta is volt. Egyébként lehet mosogatógépben is mosni, de nekünk erre most nem volt szükségünk. 
Következőnek azt próbáljuk ki, hogy az edényt a sütővel együtt előmelegítjük 250 fokra és forrón vetjük rá a kenyeret - tehát mint egy sütőkő, úgy fog funkcionálni. És persze már készülünk a baguette és a forma kenyér sütőfomák kipróbálására is. Tartsanak velünk!