A Telkibányi Dédi
A mi Nagyink (aki a világ legjobb fej falusi nagyija) Dédi lett, amikor kislányunk megszületett. Azóta mindenki így hívja. Pedig nem az a klasszikus dédi típus. 85 éves kora ellenére jól tartja magát, érti hogy mi történik a világban, és tudja mire való a pszichológus és mikor kell hozzá elmenni, hiszen a Kossuth rádión beszéltek róla.
Dédi az ország leggyönyörűbb, ugyanakkor talán az egyik legeldugottabb falujában lakik, Telkibányán. A Zemplén helyei közé beékelődött kis falu csodálatosan friss levegőjével, középkori arany bányás legendáival, ásványlelő helyeivel, kopjafás temetőjével és meglepően jó panzióival mindenképpen megérdemel egy hosszú hétvégét azoktól, akik nem ismerik. Közel van Sátoraljaújhely, Gönc, Regéc, Sárospatak, Tokaj, a füzérkomlósi vár, na és persze odafelé útba esik az Encs és az Anyukám mondta. Érdemes elkirándulni Pálházára, ahonnan kisvasúttal a régi Károlyi-kastélyhoz érve az egyik legjobb vad étteremben találjuk magunkat. Minden látogatásunkkor a jószívű rokonok és szomszédok házi sütivel, frissen szedett málnával és musttal várnak minket. Útravalónak pedig házi tojást, lekvárt és befőttet kapunk, tört dióval és a kertből szedett almával.
Elszorul a szívem, mert ez a csodálatos országrész többet érdemelne. Sok-sok turistát, hagyományőrző természetközeli gyermek tábort, bicikli utakat és sok sok marketinget. Hogy hazánk fiai tudják mennyi csodát rejt kis országunk. Hogy a fiatalok ne költözzenek el ezekről a csodálatos vidékekről, hogy legyen értéke a kádár, asztalos és fafaragó munkának, hogy legyen aki tovább viszi a kopjafa faragó mesterséget, vagy a gönci barackból főtt lekvár hagyományát. Mi a NaturProjektben ugyanezt képviseljük. Nekünk a Dédi baracklekvárja az igazi lekvár, a boltit nem szerejük. Nincs időnk (és őszintén megvallva kedvünk sem) több napig barack- vagy szilvalekvárt főzni üstben, de ugyanazokból az alapanyagokból megfőzzük a lekvárt Panasonic kenyérsütőgében. Ugynolyan finom, csak gyorsabban készül, mosogatás- és órákon át a tűzhely mellett állás nélkül. Csak ajánlani tudom az ilyen fajta lekvár főzést.
A Dédi kelt tésztái
A Dédi isteni kelt tésztákat csinált régen. Nekünk, az unokák kedvéért akár hetente többször is! Az adu ász a kelt tésztából készült kakaós csiga volt, amiből akár 6-7 db-ot is meg lehetett enni.
Én magam is többször elkészítettem már, de a tésztát mindig a Panasonic kenyérsütő gépben dagasztom, kislányom pedig segít kenni a kakaót. Na meg persze megenni a csigákat.
Íme a legjobb kakaócsiga receptje:
- 50 dkg liszt
- 1 kk só
- 10 dkg vaj, olvasztva + 2 dkg vaj olvasztva
- 4 EK tejföl
- 1 reszelt citrom héja
- 2 tojás +1 tojás a kenéshez
- Nesquick kakaópor kb. 10-15 EK
- 2 dl meleg tej, benne 2,5 dkg friss élesztő megfuttatva.
Langyos tejbe megfuttatjuk egy kis cukorral az élesztőt. Egy másik tálba átszitáljuk a lisztet, beletesszük a sót és a cukrot, majd egyszerre hozzá tesszük a 10 dkg olvasztott vajat, a tojásokat és a felfutott élesztős tejet.
Az egészet addig keverjük és dagasztjuk, míg lágy, hólyagos tésztát nem kapunk. Ez kb. 15 perc.
Aztán meleg helyen kelesztjük, kb. olyan 20-25 percig.
Kenyérsütő géppel az összetevőket az élesztő (ez esetben egy zacskó por élesztő kell) kivételével a tartályba teszem és a hagymányos tészta programot elindítom, ha sípol, kiveszem a kész kelt tésztát.
A megkelt tésztát lisztezett füleleten kinyújtjuk, nem baj ha kilapul. Megkenjük olvasztott vajjal (2 dkg) és megszórjuk alaposan Nesquick kakaóporral. Ezután az egészet feltekerjük mint egy beiglit. Kis szeleteket vágunk belőle, és a szeletek alját kicsi összecsípjük és úgy tesszük a tepsire. A csigákat egymástól megfelelő távolságra tegyük, mert fognak még kelni. A csigák tetejét kenjük meg tojással.
Süssük 195 fokon 15 percen át, majd 160 fokon további 30 percen keresztül.
Figyeljük közben, nehogy megégjenek!
Dédi ma már nem süt, de szerencsére a karácsonyi családi sütés folyamatát felügyeli és őrmester módjára adja a parancsokat mindenkinek, hogy mit hogy kell csinálni és mikor. Mi meg tűrjük, mosolygunk, és reméljük hogy sokáig közöttünk lesz még a mi drága Dédink!
Zempléni kedvenceink: